Mirador Blog

Legfrissebb bejegyzések

Ahol a gyerekek canopyzva járnak iskolába

Utazásunk utolsó állomása Villavicencio, Meta fővárosa. Nincs itt nagyon semmi, csak egy félig magyar család, akik két éve költöztek Kolumbiába a jobb élet reményében. Ha a városban nincs is, a környékén azért akadnak látnivalók. Ilyen a Susumuco-vízesés, az El Cable vereda (ahol a gyerekek drótkötélpályán jutnak el az iskolába) valamint Buenavista és a falu furcsa szobrai. Búcsúzunk Kolumbiától, no nem örökere, csak egy rövid időre.

La Ruta de los Primos III. - Vistahermosa

A La Ruta de los Primos utolsó szakasza sem könnyebb, mint volt az idáig vezető út. A végállomás, Vistahermosa azonban elnyeri a tetszésünket. No nem a város, hanem a környéke, ahol véletlen rátalálunk Kolumbia második legjobb szafarijára.

La Ruta de los Primos II. - Caño Canoas

Caño Indióból Yarumalesbe nem egyszerű eljutni. Hetente csak kétszer közlekedik az az UAZ, amiről nekünk tegnap sikerült leszállnunk. Mivel nincs kedvünk három napot várni a fuvarra, úgy döntünk, hogy gyalog vágunk neki a harminc kilométeres távnak. Egész nap sétálunk, de egy cseppet sem bánjuk, mert menet közben rátalálunk a Caño Canoasra, egy meseszép vízesésre, ami a szűnni nem akaró eső ellenére is fantasztikus élményt nyújt.

La Ruta de los Primos I. - Siete Machos

A Caño Cristales nem nyűgözött le minket annyira, de La Macarenában azt a tippet kapjuk, hogyha igazán szépet akarunk látni, akkor keressük fel a Siete Machost. A folyót elérni egyetlen módon lehet, ha az ember végigutazik a szeparatista FARC-gerillák által felügyelt La Ruta de los Primoson, vagyis az Unokatestvérek útján. Béke van, ezért elvileg nem kéne félni a gerilláktól, de a Primos tagjai nem hajlandóak letenni a fegyvert. Hogy zavarja-e őket két gringó, aki bemerészkedik a földjükre? Reméljük, hogy nem. A bátorságunkért cserébe életünk egyik legszebb élményében lesz részünk.

Caño Cristales, a Föld legszebb folyója

A Caño Cristales olyan képződmény, amitől mindenki elolvad, ha meglát róla egy fotót. 2011 után látogatunk el újra Kolumbia még csak most megelevenedő természeti csodájához, amiről már azelőtt lemaradt mindenki, hogy igazán híressé vált volna. Ennek csak egyik oka a folyó pusztulása, a másik ok sokkal prózaibb: a kolumbiaiak egyszerűen kisajátították maguknak a folyót, így a külföldi utazók számára tulajdonképpen elérhetetlen lett a hely. Lehet, hogy ez az első és egyben utolsó magyar beszámoló a Föld legszebb folyójáról?

La Macarena, Kolumbia legdrágább városa

A Föld leghíresebb látnivalói hiába drágák, általában rengeteg turistát vonzanak. Nincs ez másképp a kolumbiai Caño Cristalesnél sem, ami csak annyiban különbözik a Machu Picchutól vagy az Iguazú-vízeséstől, hogy többnyire helyi turisták látogatják. Négy napig őrlődünk, hogy menjünk-e vagy sem, mert az elmúlt években az árak a tízszeresére emelkedtek, amit nehéz megemésztenie a hátizsákos büdzsének. A négy nap alatt sikerül alaposan kiismernünk Kolumbia legdrágább városát, La Macarenát.

Vendégségben a kolumbiai gerilláknál

2016 novemberében a kolumbiai kormány békét kötött a FARC gerillaszervezettel, pontot téve az 52 éves fegyveres konfliktus végére. A FARC tagjai letették a fegyvert, és önként koncentrációs táborokba vonultak, ahol egészen mostanáig azt várták, hogy mi lesz a sorsuk. A döntés megszületett: augusztus 1-én szabadon távozhatnak. Mielőtt még szétszéledt volna a több ezer gerilla, mi meglátogattuk őket a táborukban, és megnéztük, miként élik a hétköznapjaikat, valamint megkérdeztük tőlük, hogyan képzelik el az életüket augusztus 1. után. Végül a 26-os blokk parancsnoka, Ivan "Az Őrült" is leült velünk beszélgetni, aki elég sok mindent elmesélt az életéről, a legnehezebb csatákról, szökését a börtönből és arról, mennyire kell komolyan venni a békét. Exkluzív riport az Urías Rondón gerillatáborból.

Utazás a FARC fővárosába, San Vicentébe

Úgy utazunk a FARC egykori fővárosába, San Vicente de Caguánba, hogy tudjuk, az Unokatestvérek követik minden lépésünket. Végigutazni Caquetá gerillavidékén egy évvel a békekötés után nem tűnik veszélyesnek, de azért még izzik a levegő. A béke errefelé mást jelent, mint Bogotában; nem mindenki tartja olyan pozitívnak, sokkal inkább a nagypolitika pozőrködésének titulálják. Bár idegenül mozgunk egész nap, azért marad időnk egy kis kirándulásra egy aknamezőn.

Pörköltözés Florenciában

Florencia egy teljesen érdektelen város, mégis eltöltünk itt két éjszakát, mert meghívást kapunk Francisco házához egy jó kis pörköltözésre. Pedig mi csak petroglifeket akartunk nézni. A vacsora alatt megtudjuk, hogy San Vicente de Caguánban már akkor tudni fognak az érkezésünkről a gerillák, mikor épp csak kigurulunk Florencia buszpályaudvaráról. Remek!

Kolumbia legjobb pizzájáért egy Altamira nevű faluig kell utazni

Florencia felé érintünk pár turisták által ritkán látogatott kisvárost, az egyik ilyenben, Altamirában pedig rábukkanunk Kolumbia legjobb pizzájára. Az sok mindent elmond egy ország gasztronómiájáról, ha az ember egy faluvégi pizzériát talál a legjobbnak két hónap utazás után, nem? Amúgy Altamira kellemes meglepetés, San Agustín felé érdemes útba ejteni.

Itt járunk épp

Rólunk

Irány Latin-Amerika! Célunk nem csak a képeslapokról visszaköszönő turistacélpontok felkeresése, hanem a dél- és közép-amerikai országok mindegyikének teljes bejárása, őserdei indiánközösségek felkutatása, 6000 méteres andoki csúcsok megmászása és új, eddig senki által nem járt vidékek felfedezése és azok publikálása. Mindez egy sok helyet megjárt utazópáros, Lendik Erika és Nagy Endre tollából, akik újabban két kisfiukkal, Barangóval és Zaránddal utaznak a kontinensen.