Végre ismét Kolumbia! Ezúttal azonban nem utazgatni jöttem az országba, hanem túrát vezetni egy négyfős fiúcsapatnak, akik az ország nevezetességei mellett az éjszakai életre is kíváncsiak voltak. Lévén azonban, hogy sikerült kicsit túltolniuk a bulit a repülőn, a csapatból végül csak egyetlen srác, Peti landol Bogotá repterén. Nem túl szerencsés, ha a csapatod 75 %-a nem érkezik meg, és a bevásárolt rumokat öt helyett ketten kell megigyátok, de ezt az áldozatot meg kell hozzuk. A tervezett programot végül teljesítjük, de a delírium miatt sok emlék zavaros. Nem is részletezném a kéthetes ivászat minden aspektusát, hisz a rum mindenhol rum, de néhány emléket azért megosztanék a blog olvasóival.
Isla Navarinót kénytelen vagyok hajóval elhagyni, mert a DAP légitársaság nemes egyszerűséggel lehúzott az utazók listájáról. Az egyórás repülés helyett 30 órát ülök egy kompon, de így legalább láthatom az Alberto de Agostini Nemzeti Park fjordjait és gleccsereit. Képes beszámoló következik a hajóútról.
Régóta vágytam a Navarino-szigetre, és most elérkezett rá az idő, hogy felkeressem. Célom a négynapos Dientes de Navarino körtúra teljesítése volt, de a DAP légitársaságnak hála módosítanom kellett a tervezett programon. Bár a teljes kör ezúttal elmaradt, cserébe azonban olyan zugait fedeztem fel a szigetnek, ahol előttem jó eséllyel nem sokan jártak. Fantasztikus napok vannak mögöttem.
A Mirador-csapattal ezúttal Tűzföld argentin oldalát fedezzük fel. A Beagle-csatorna szigetei után a Tűzföld Nemzeti Parkban bóklásztunk, ahol a nyár ellenére hóesés fogadott minket. Aztán persze kisütött a nap, így fantasztikus látványban volt részünk. Képes beszámoló Dél-Amerika legdélebbi csücskéről.
Az erős szél miatt nem jutunk el az Isla Magdalenára, cserébe azonban körbeutazzuk a chilei Tűzföld pampáit. Királypingvineket fotózunk, ismerkedünk a szelknam indiánok történelmével, majd útba ejtjük az Almásfüzitőt is alulmúló Cerro Sombrerót. Tűzföld ezen részét nem a turistáknak találták ki.
Sokan csak azért érkeznek Dél-Chilébe, hogy ellátogassanak a Torres del Paine Nemzeti Parkba, pedig a környéken számtalan csoda várja a turistákat. Ezek közül az egyik a Bernardo O'Higgins Nemzeti Park, ami fjordjaival és gleccsereivel már 2014-ben is elvarázsolt. Ez most sincs másképp, annak ellenére sem, hogy a kirándulás ára 30 %-ot emelkedett pár év alatt. Képes beszámoló Chile egyik ritkán látogatott nemzeti parkjáról.
A Torres del Paine W túrája nem véletlenül Dél-Amerika egyik legnépszerűbb trekkingje. A látvány az ötnapos túra alatt egészen elképesztő, az élményen csak az időjárás és a menedékházakat üzemeltető cégek rontanak. Bár sok turista távozik a parkból keserű szájízzel, a W-t ennek ellenére minden túrabolondnak kötelező megcsinálnia.
A Perito Moreno-gleccser olyan csoda, amit minden utazónak látnia kell legalább egyszer. Nekem már harmadszor sikerült, de a látványtól ezúttal is elolvadtam. Nem úgy a gleccser, ami azon kevés jégmezők egyike, aminek mérete és térfogata nem csökken, hanem nő.
Patagónia legszebb hegycsúcsa a Fitz Roy. 2014 után ismét eljutottam ennek a nagyszerű hegynek a lábához, ráadásul tökéletes időjárás mellett. Remélem, sokszor lesz még lehetőségem ide eljutni, mert ez a hely egészen varázslatos. Számomra sokkal nagyobb élmény, mint a Torres del Paine.
A szeles sztyeppét nehéz lenne látványosnak nevezni, így nem is vonzza a turistákat. Pont ez kell nekem a Torres del Paine után, egy kicsit letérni a kitaposott ösvényről. Patagónia argentin oldalán felkerestem két bányavárost, amitől nem dobtam ugyan hátast, de legalább láttam olyat, amit a többség általában nem lát. Most már jöhet a Mirador-csapat.