Régóta vágytam a Navarino-szigetre, és most elérkezett rá az idő, hogy felkeressem. Célom a négynapos Dientes de Navarino körtúra teljesítése volt, de a DAP légitársaságnak hála módosítanom kellett a tervezett programon. Bár a teljes kör ezúttal elmaradt, cserébe azonban olyan zugait fedeztem fel a szigetnek, ahol előttem jó eséllyel nem sokan jártak. Fantasztikus napok vannak mögöttem.
A Mirador-csapattal ezúttal Tűzföld argentin oldalát fedezzük fel. A Beagle-csatorna szigetei után a Tűzföld Nemzeti Parkban bóklásztunk, ahol a nyár ellenére hóesés fogadott minket. Aztán persze kisütött a nap, így fantasztikus látványban volt részünk. Képes beszámoló Dél-Amerika legdélebbi csücskéről.
Az erős szél miatt nem jutunk el az Isla Magdalenára, cserébe azonban körbeutazzuk a chilei Tűzföld pampáit. Királypingvineket fotózunk, ismerkedünk a szelknam indiánok történelmével, majd útba ejtjük az Almásfüzitőt is alulmúló Cerro Sombrerót. Tűzföld ezen részét nem a turistáknak találták ki.
Sokan csak azért érkeznek Dél-Chilébe, hogy ellátogassanak a Torres del Paine Nemzeti Parkba, pedig a környéken számtalan csoda várja a turistákat. Ezek közül az egyik a Bernardo O'Higgins Nemzeti Park, ami fjordjaival és gleccsereivel már 2014-ben is elvarázsolt. Ez most sincs másképp, annak ellenére sem, hogy a kirándulás ára 30 %-ot emelkedett pár év alatt. Képes beszámoló Chile egyik ritkán látogatott nemzeti parkjáról.
A Torres del Paine W túrája nem véletlenül Dél-Amerika egyik legnépszerűbb trekkingje. A látvány az ötnapos túra alatt egészen elképesztő, az élményen csak az időjárás és a menedékházakat üzemeltető cégek rontanak. Bár sok turista távozik a parkból keserű szájízzel, a W-t ennek ellenére minden túrabolondnak kötelező megcsinálnia.
A Perito Moreno-gleccser olyan csoda, amit minden utazónak látnia kell legalább egyszer. Nekem már harmadszor sikerült, de a látványtól ezúttal is elolvadtam. Nem úgy a gleccser, ami azon kevés jégmezők egyike, aminek mérete és térfogata nem csökken, hanem nő.
Patagónia legszebb hegycsúcsa a Fitz Roy. 2014 után ismét eljutottam ennek a nagyszerű hegynek a lábához, ráadásul tökéletes időjárás mellett. Remélem, sokszor lesz még lehetőségem ide eljutni, mert ez a hely egészen varázslatos. Számomra sokkal nagyobb élmény, mint a Torres del Paine.
A szeles sztyeppét nehéz lenne látványosnak nevezni, így nem is vonzza a turistákat. Pont ez kell nekem a Torres del Paine után, egy kicsit letérni a kitaposott ösvényről. Patagónia argentin oldalán felkerestem két bányavárost, amitől nem dobtam ugyan hátast, de legalább láttam olyat, amit a többség általában nem lát. Most már jöhet a Mirador-csapat.
A rossz előjelek ellenére nekivágok a Torres del Painénak, életem során már többedszer. Az időjárás ezúttal roppant kegyes hozzám, így fantasztikus dolgokat látok. A Torres del Paine tényleg meseszép, csak egyetlen gond vele, mégpedig az, hogy Chilében van.
Három év után térek vissza Puerto Natalesbe mégpedig azzal a céllal, hogy megszervezzem a Mirador-csapat "W" és az én "O" túrámat a Torres del Paine Nemzeti Parkban. Jelentem, a helyzet változatlan; aki Chile legnépszerűbb nemzeti parkjába vágyik, azt kőkeményen le fogják húzni pénzzel, és még bunkóznak is vele egy sort. Bánatomban ellátogatok egy barlangba, ahol egykoron óriáslajhárok éltek, valamint tiszteletemet teszem a chilei Patagónia első tanyáján.