Mirador Blog

Cartagena és Kolumbia legszebb strandja

Amikor kislány koromban először hallottam Cartagenáról, mindig úgy képzeltem, mint ahol indiánarcú szépségek és kreol fiúk vegyes gyülekezete jár táncot vérpezsdítő latin dallamokra. Pálmafákat, hőségtől vibráló bambuszkunyhókat, vakítóan kék tengert láttam magam előtt. Aztán, ahogy idősebb lettem, úgy módosult a kép. A sok rossz hír hatására így lett lelki szemeim előtt kokainszagú veszélyes és titokzatos hely, ami hemzseg a bűnözőktől. Cartagena, teljes nevén Cartagena de Indias se nem a strandolni vágyók paradicsoma, se nem a drogbárók játszótere. Cartagena az a hely, amit egyszer kötelező látni, majd bele kell szeretni és vissza kell ide térni. Ahogy én is tettem.

Tayrona Nemzeti Park

Kolumbia leglátogatottabb nemzeti parkját, a Tayronát kerestük fel. Bár az idő nem volt a legtökéletesebb, nekem így is hatalmas élmény volt a szépséges karibi öblökkel szegélyezett trópusi esőerdő, ami majmoktól és egzotikus madaraktól hangos. A környék egyetlen negatív élménye Taganga, ami szépen lassan halászfaluból partivárossá vedlik át.

Óriáshangya és viagra

Nem gondoltam volna, hogy San Pedro del Riót és Villa de Leyvát túl lehet szárnyalni, de Barichara simán kenterbe vágja mindkettőt. Kóstoltunk óriáshangyát, kecsketejből készült joghurtot, túráztunk ősi indiánösvényeken, majd dzsungeltúráztunk a Juan Curí-vízesés környékén. Kolumbia eddig sokkal hangulatosabb, mint volt Venezuela.

Villa de Leyva és környéke

Rossz élménnyel kezdődik kolumbiai utazásunk, de aztán pár nap alatt minden megszépül. Bogotában nem töltünk sok időt, viszont Villa de Leyva környékét alaposan körbejárjuk, és leesik az állunk. Kolumbia olyan Venezuela után, mint egy Gundel-palacsinta a rizses csirke után. Svájcban érezzük magunkat, igaz, az élménynek ára is van. Kolumbia nem olcsó, nagyon nem.

Venezuela legszebb települése és a marhalábszár-pálinka

Miután a tehénszállítók jóvoltából sikerült átkelnünk az Andok hegyláncain, Bailadores felé vettük az irányt. Tettük ezt azért, mert a helyiek elmondása szerint Bailadores a környék legszebb települése. Cáfolnunk kell! Bailadores bár nem ördögtől való, San Pedro del Rio simán túltesz rajta. San Pedro - ami nem csak a környék, de Venezuela legszebb faluja is egyben - tökéletes hely lenne, ha nem gondolnák úgy, hogy a pálinka marhalábszárból a legjobb.

A venezuelai Andok déli falvai

Amikor kezembe került egy részletes Venezuela térkép, azonnal feltűnt, hogy Mérida körül elég sok településnév kezdődik Mucu- előtaggal. Ez felkeltette az érdeklődésemet, a válaszhoz azonban be kellett járni a déli falvakat, azokat, amikről semmi infót nem találtunk az interneten. Mucuchachíba beleszerettünk, utaztunk homok- és marhaszállító teherautón és láttunk egy hatalmas kígyót is. Venezuela ezen része sem unalmas.

Így él egy magyar Venezuelában

Amikor az ember messze sodródik hazájától, magyarságtudata és az ebből adódó összetartozás élménye új megvilágításba kerül. Pállal, itteni nevén Pablóval az Apartaderosba tartó buszon találkoztunk. Az ötvenes férfi szülei magyarok voltak, de ő már itt látott napvilágot Venezuelában, így magyar szívvel, de venezuelaiként éli életét. Felesége helyi, szülei halála óta egyetlen szót sem beszélt magyarul. Márciusban egy hétvégét volt szerencsénk vele és családjával tölteni.

Mérida és környéke

Ha az ember huzamosabb időt tölt nyomasztó latin-amerikai nagyvárosokban, előbb-utóbb az apró falvak békéjére és meghitt hangulatára vágyik. Nincs ez másképp akkor sem, ha ez a nagyváros éppen a ködbe burkolódzó Mérida, Venezuela egyébként legélhetőbb és legbarátságosabb andoki települése. Jají és Mucuchíes magával ragadott, a magashegyi klíma viszont nem.

A venezuelai városok veszélyesek

Mindenhol azt lehet olvasni, hogy a venezuelai városok iszonyú veszélyesek. Bár nem esett bajunk sem Barcelonában, sem pedig Valenciában, azt azért elmondhatjuk, hogy ezek a városok tényleg nem túl bizalomgerjesztők. Remélem, soha többé nem kell ezeken a helyeken újra átutaznunk.

Marlboro Man

Emlékszem gyerekkoromból egy reklámra, ami a '80-as évek közepén mindenhol feltűnt. Lóháton ült egy cowboy farmerben és cigit szívott. Nem tudtam soha eldönteni, hogy akkor tájt Magnum szerettem volna jobban lenni vagy az a cowboy, aki annyira macsó volt, amennyire csak lehetett. Tom Selleckkel még nem találkoztam, de a Marlboro emberrel már igen. Santa Fében...

Itt járunk épp

Rólunk

Irány Latin-Amerika! Célunk nem csak a képeslapokról visszaköszönő turistacélpontok felkeresése, hanem a dél- és közép-amerikai országok mindegyikének teljes bejárása, őserdei indiánközösségek felkutatása, 6000 méteres andoki csúcsok megmászása és új, eddig senki által nem járt vidékek felfedezése és azok publikálása. Mindez egy sok helyet megjárt utazópáros, Lendik Erika és Nagy Endre tollából, akik újabban két kisfiukkal, Barangóval és Zaránddal utaznak a kontinensen.