Barangó megtette első gyalogtúrájtá, és elég jól bírta. A Sierra de las Quijadas Nemzeti Parkban jártunk, ahol fantasztikus szakadékokat és sziklaformációkat láttunk. A végén ellátogattunk a Salinas del Bebedero sóvidékére, ahol kisfiunkat nem tudtok arról meggyőzni, hogy nem kell felnyalni a földet.
Argentína nem a városairól híres és ez nem véletlen. Ha egy településnek van is gyarmati múltja, a természet elintézte, hogy abból mára ne maradjon semmi, ha pedig nincs, akkor az utókor nem igen törődött a településképpel. Három napot töltünk városnézéssel és azt kell mondjam, régen unatkoztam ennyire. Argentínába ne várost nézni gyere!
San Rafael leghíresebb látnivalóját, az Atuel-kanyont kerestük fel. Fantasztikus sziklaformációkat, csodás szurdokvölgyeket láttunk, aztán kikötöttünk El Nihuil falujában, aminek a létezését nem tudtuk értelmezni. Ez utóbbit leszámítva remek kis nap volt, remélem, sok ilyen lesz még.
Mendoza után áttesszük székhelyünket San Rafaelbe, ami nem egy izgalmas város, a környéke azonban elég látványos. Megismerkedünk a spanyolok által emelt utolsó erőddel, majd gyönyörű autós kirándulást teszünk a Reyunos-víztározó körül. Abszolút megérte erre kanyarodnunk.
Mendozába a turisták azért jönnek, hogy bort kóstoljanak, minket azonban a sors hozott ide. A chilei forradalom elől menekülve érkezünk meg Argentína talán legélhetőbb nagyvárosába, amit egész megkedvelünk pár nap alatt. Sőt, megtesszük első kirándulásunkat is, ami a Potrerillos-víztározóhoz vezet.
A Mirador-csapattal ezúttal Tűzföld argentin oldalát fedezzük fel. A Beagle-csatorna szigetei után a Tűzföld Nemzeti Parkban bóklásztunk, ahol a nyár ellenére hóesés fogadott minket. Aztán persze kisütött a nap, így fantasztikus látványban volt részünk. Képes beszámoló Dél-Amerika legdélebbi csücskéről.