Guatemala túránk következő állomása Tikal volt, de mielőtt bevetettük volna magunkat a legszebb maja emlékek közé, tettünk egy kitérőt Uaxactún romvárosa felé. A környező esőerdők élővilága egészen zseniális, érdemes a fényképezőt folyamatosan a fák lombkoronája és az aljnövényzet felé fordítani. Képes beszámoló Petén legszebb látnivalójáról, Tikalról és kistestvéréről, Uaxactúnról.
A mexikói utazásunk után közvetlenül indul a guatemalai túránk. Egy emlékezetes kirándulásról írok, ami a Lanquínt Sebollal összekötő kamiontúráról, valamint a Sayaxché melletti Cráter Azulnak a felkereséséről szól. Csodás tájak, fantasztikus élővilág, meseszép romvárosok kísérik utunkat. Ez Guatemala egyik legszebb része, mégsem jár erre a kutya se.
Tulumot sokáig a Maja Riviéra non-plus-ultrájának tartottam. A hínár megjelenésééig a legszebb tengerpart volt a Földön, aztán megindult a lejtőn lefelé. A pandémiáig csak csúszkált, azóta azonban meredeken zuhan a pusztulás és értéktelenség legmélyebb szakadékába. Tulum lett az indusztrialista turizmus fellegvára, ahol egy teljes generáció rúgkapál magának helyet találva, hogy kiizzadja magából az értéktelenségben megfáradt lelkét. Bacalar sem jobb, ott az önmegvalósító Insta tündérek lúgozzák ki éppen a világ egyik legszebb tavát. Techno, botox, avokádóhab, boutique ice cream. Isten hozott a Maja Riviérán!
A Yucatánon maja emlékek mentén tett körutazásunkat Chicanná és Becán romvárosával zárjuk. Hatalmas élmény mindkettő, pláne úgy, hogy mostanra mindenkinek összeáll a kép, miként is nézett ki ez a hihetetlenül tagolt, történelmileg és építészetileg is igen színes civilizáció. Azért most már jól fog esni egy kis tengerpartozás.
Dél-Yucatánon a többség csak átrobog, pedig fantasztikus régészeti feltárások láthatók errefelé. Mi elsőként Balamkú és Calakmul romvárosait kerestük fel, amiknek nem csak történelmével, de élővilágával is sikerült közelebbről megismerkednünk.
Campeche városa hiába a Világörökség része, ha a Covid-őrület miatt élvezhetetlen turistaként. Érdekes, hogy máig vannak helyek, amik képtelenek szabadulni egy mostanra senkit nem érdeklő betegség fojtásából. Campechével szemben Edzná romvárosa elnyerte a tetszésünket. Ide bármikor szívesen visszatérek majd.
Uxmal népszerűségét tekintve elbújhat Chichén Itza mögött, amit azonban ad a látogatónak, az sokkal több, mint amit a nagytestvér adni tud. Fantasztikus épületeket látunk a romváros területén, de nem csak itt, hanem a Puuc-kör többi településén is; Kabáh, Sayil, Xlapak és Labná is megéri a kitérőt. Újra beleszerettem Yucatán ezen részébe.
Mérida környékén rengeteg a látnivaló. Mi az első két napban a Mayapán körüli cenotékkal, Xiu romvárosával, Xcambóval, Progreso strandjaival, valamint mangrovéban megbújó forrástavakkal ismerkedünk. Nem ezek a Yucatán-félsziget legismertebb látványosságai, de nélkülük nem lenne teljes a maja kör.
A Yucatán-félsziget kevésbé turistás pontján, Rio Lagartosban ér minket szilveszter éjszakája, ahol fergeteg bulikban búcsúztatjuk az óévet. A másnaposságot egy mangrove szafarival űzzük el. Flamingókért ülünk csónakba, de helyettük gödényeket, kajmánokat, ragadozómadarakat látunk. Jó így kezdeni az új évet.
Bár a Mirador-blog már megélt 648 bejegyzést, egyik sem foglalkozott Mexikó legismertebb látnivalójával, Chichén Itzával. Ennek az az oka, hogy a blog indulása óta nem hozott erre minket a kalandvágy, de most, hogy egy csapattal a Yucatán-félsziget körbeutazására adtuk a fejünket, Chichén Itza is az utunkba került. Mivel nekem vannak korábbról élményeim a romvárossal kapcsolatban, leírhatom, hogy ez az a hely, ahová a jövőben nem fogok visszavágyni. A tömegturizmus és a rájuk berendezkedő árusok sokasága egyszerűen lenullázza az élményt, az ember nem csinál mást, csak gépszerűen kattintgat, és várja, hogy vége legyen a romok bejárásának. Pedig Chichén Itza akár jó is lehetne...