Észak-Belize két ritkán látogatott maja romvárosát keressük fel, Santa Ritát és Cerrost. Érezhető, hogy ebben az országban sokkal kevesebb pénz van a régészeti parkok feltárására, de máafél napos kirándulás abszolút megérte. Hiába a rengeteg szúnyog, Cerrost látni kell, de nem árt, ha az ember egy kicsit ismerkedik előtte a maja teremtéstörténettel.
Az utolsó két napot Mexikóban aktívan próbáljuk eltölteni. Rengeteget autózunk azért, hogy rátaláljunk egy világvégén megbújó cenotére, majd Dzibanché és Kinichná romvárosai következnek, amik teljesen levesznek a lábamról. Dél-Yucatánt mindenki elkerüli, pedig ezekért a látnivalókért érdemes letérni a kitaposott ösvényekről.
Bár már kezd herótunk lenni a sok maja romvárostól, azt nem tehetjük meg, hogy úgy hagyjuk magunk mögött Mexikót, hogy nem látogatunk el Kohunlichbe. És de jó, hogy erre kanyarodunk! Ez a romváros egészen zseniális, nekem sokkal jobban bejön, mint pl. Calakmul. Hormiguero már kevésbé, de ennek inkább az időjárás az oka.
Dél felé utazunk tovább, közben érintünk két újabb romvárost, Chacchobént és Oxtankaht. Amíg az elsőt elárasztják a turisták, addig a másikat a világon senki nem látogatja. Értelemszerűen nekem Oxtankah jött be jobban, bár azért voltunk már nála izgalmasabb maja romvárosban.
A csapataim távozása után van egy teljes hónapom a családommal együtt utazni. Az első állomásunk Muyil romvárosa, a második pedig Felipe Carillo Puerto, aminek környékén kellemes lagúnákat és egy csodaszép cenotét keresünk fel. Az első két nap tökéletesre sikerül, de azért nem könnyű visszaszoktatni a gyerekeinket a hátizsákos tempóra.
A peténi romvárosok Tikal mellett kevesebb figyelmet kapnak, pedig rengeteg meseszép maja emlék fedezhető fel az észak-guatemalai esőerdőkben, ha az ember egy picit letér a kitaposott ösvényekről. Ilyen például Yaxha és a tőle nem messze található Topoxté. Rengetegszer jártam már ebben a két romvárosban, mégis mai napig elvarázsolnak az itteni templomok és palotaépületek. Az élővilág pedig itt is zseniális.
Guatemala túránk következő állomása Tikal volt, de mielőtt bevetettük volna magunkat a legszebb maja emlékek közé, tettünk egy kitérőt Uaxactún romvárosa felé. A környező esőerdők élővilága egészen zseniális, érdemes a fényképezőt folyamatosan a fák lombkoronája és az aljnövényzet felé fordítani. Képes beszámoló Petén legszebb látnivalójáról, Tikalról és kistestvéréről, Uaxactúnról.
A mexikói utazásunk után közvetlenül indul a guatemalai túránk. Egy emlékezetes kirándulásról írok, ami a Lanquínt Sebollal összekötő kamiontúráról, valamint a Sayaxché melletti Cráter Azulnak a felkereséséről szól. Csodás tájak, fantasztikus élővilág, meseszép romvárosok kísérik utunkat. Ez Guatemala egyik legszebb része, mégsem jár erre a kutya se.
Tulumot sokáig a Maja Riviéra non-plus-ultrájának tartottam. A hínár megjelenésééig a legszebb tengerpart volt a Földön, aztán megindult a lejtőn lefelé. A pandémiáig csak csúszkált, azóta azonban meredeken zuhan a pusztulás és értéktelenség legmélyebb szakadékába. Tulum lett az indusztrialista turizmus fellegvára, ahol egy teljes generáció rúgkapál magának helyet találva, hogy kiizzadja magából az értéktelenségben megfáradt lelkét. Bacalar sem jobb, ott az önmegvalósító Insta tündérek lúgozzák ki éppen a világ egyik legszebb tavát. Techno, botox, avokádóhab, boutique ice cream. Isten hozott a Maja Riviérán!
A Yucatánon maja emlékek mentén tett körutazásunkat Chicanná és Becán romvárosával zárjuk. Hatalmas élmény mindkettő, pláne úgy, hogy mostanra mindenkinek összeáll a kép, miként is nézett ki ez a hihetetlenül tagolt, történelmileg és építészetileg is igen színes civilizáció. Azért most már jól fog esni egy kis tengerpartozás.