Mirador Blog

A szerethető Santiago

Ha Dél-Amerika fővárosai szóba kerülnek, Santiagóra mindenki csak legyint. Nem olyan szép, mint Quito, nem olyan izgalmas, mint Buenos Aires, nem olyan bulis, mint Bogotá, nem olyan veszélyes, mint Lima vagy Caracas, nem olyan eredeti, mint La Paz. Santiago olyan semmilyen. És én pont ezért szeretem.

Valparaíso hamis romantikája

Valparaíso Chile egyik legnépszerűbb desztinációja, sajnos érdemtelenül. Ritka kellemetlen egy hely, ahol az ember minden másodpercben azt érzi, át lett verve. Tipikus példája a koncepció nélküli városrehabilitációnak, amivel többet ártanak egy településnek, mint segítenek neki. Valparaíso hatalmas csalódás.

Karácsony Viña del Marban

Hosszú utazás után érkezünk Viña del Marba. Itt ér minket a karácsony, ami a körülményekhez mérten meghitten telik. Harminc fok, óceán, romlott sütemény és egy egészen kellemes város. Viña del Mar kellemes hely, még ha sajátosan chilei is.

A Középső-Andok legszínesebb völgyének még neve sincsen

Egy Calingasta nevű faluig kellett utazzunk, hogy rábukkanjuk Argentínában tett utazásunk legszebb völgyére, amiről érdekes módon a helyiek se nagyon tudnak. Ennél színesebb hegyeket eddig nem láttam Argentínában, és a völgy annyira ismeretlen mindenki előtt, hogy neve sincsen. Ha egyszer San Juan környékén jársz, ide mindenképp látogass el.

Az El Leoncito Nemzeti Park

Uspallatából északnak utazunk tovább, mert szeretnénk ellátogatni az El Leoncito Nemzeti Parkba. A hegyek látványa szép ugyan, de az El Leoncito az egyik legunalmasabb nemzeti park, ahol valaha jártunk. Végül Barreal falujában kötünk ki, ami ugyan kellemes hely, csak turistaként nehezen értelmezhető. Itt is jártunk, de megkockáztatom, utoljára.

Kutyaharapással ünnepeltük az Aconcaguát

Most, hogy véget ért a patagóniai túrám, ismét van pár hetünk együtt utazni a családdal. A karácsonyt Chilében, a tengerparton szeretnénk tölteni, de nem kapkodunk, inkább nekivágunk az Andoknak és az Aconcagua Nemzeti Parknak. Csodás napon vagyunk túl, leszámítva azt, hogy Barangót megtépte egy kutya. Nincs semmi gond, jól van.

Egy hónapig Argentínában egy másfél évessel

Hogy milyen egyedül maradni egy másfél éves gyerekkel egy hónapra egy teljesen idegen közegben? Nem egyszeru, de az egymásra utaltság és összezártság olyan harmóniát eredményez anya és gyermeke között, ami talán soha nem alakul ki, ha nincs ez a helyzet. Valahol hálás vagyok azért, hogy a chileiek kirobbantották a forradalmat. Más különben soha nem tudtam volna meg, milyen az élet Mendozában Barangóval.

Hódot ettünk Navarino csodálatos szigetén

Az időjárásnak köszönhetően a teljes Dientes de Navarino túrát nem tudtuk megcsinálni, így azonban maradt két napunk, amiket alternatív túrákkal ütöttünk el. A szél miatt nem sikerült ugyan elvitorláznunk Puerto Toróba, de cserébe láthattuk a Laguna Makut és ehettünk hódot. Isla Navarino patagóniai utaztásunk egyértelmű highlightjává vált.

A Föld legdélebbi gyalogtúrája

Patagóniában azért fantasztikus utazni, mert hiába tervezel meg mindent jó előre, biztos, hogy az időjárás közbeszól, és pillanatok alatt tervezhetsz újra. Az elmúlt évek túrái során számtalanszor kellett módosítani a programot, mert kitört egy hóvihar, felerősödött a szél, vagy épp a chilei menedékházak üzemeltetői gondolták úgy, hogy sztrájkolnak, de olyan meglepetés még nem ért minket soha, mint Isla Navarinón, ahová azért hajóztunk el a csapattal, hogy teljesítsük a kontinens legdélebbi gyalogtúráját. A Navarino-kör nem jött össze, de így is fantasztikusra sikeredett az elmúlt pár nap.

Torres del Paine - A három torony (képes blog)

Ötnapos gyalogtúránk utolsó állomása a nemzeti park leglátogatottabb pontjához, a Mirador de las Torreshez vezet. Hosszú, de könnyű sétával jutunk el a Las Torres menedékházhoz, ahonnan hajnalban indulunk fel a kilátóhoz. A tömeget sikerül elkerülnünk, így a három ikonikus torony egy órán át csak a miénk. A Torres del Painéban tett túránk soha ilyen szépre nem sikerült.

Itt járunk épp

Rólunk

Irány Latin-Amerika! Célunk nem csak a képeslapokról visszaköszönő turistacélpontok felkeresése, hanem a dél- és közép-amerikai országok mindegyikének teljes bejárása, őserdei indiánközösségek felkutatása, 6000 méteres andoki csúcsok megmászása és új, eddig senki által nem járt vidékek felfedezése és azok publikálása. Mindez egy sok helyet megjárt utazópáros, Lendik Erika és Nagy Endre tollából, akik újabban két kisfiukkal, Barangóval és Zaránddal utaznak a kontinensen.