A Cotahuasiban töltött második napunkon a kanyon legmélyebb pontját, Quechuallát kerestük fel. Peru legősibb, folyamatosan lakott települése egy igazi gyöngyszem, ahol a borba nem, a tájba és az emberekbe azonban azonnal beleszerettünk. A Sipia-vízesés pedig mindenkit lenyűgözött.
A koronavírus árnyékában megkezdjük utazásunkat a Cotahuasi-kanyonba. Fantasztikus dolgokat látunk, de az emberek nem túl kedvesek velünk. Beszólnak, legringóznak minket, csak mert azt feltételezik, direkt visszük nekik oda a járványt. Az emberi közeget leszámítva a Cotahuasi Peru egyik legszebb vidéke, ahol teljesen mindegy, merre indulsz, biztos, hogy belebotlasz valami természeti csodába. Nekünk az első a Huito kőerdő volt.
Keresztülutazom az Altiplanón, majd az érkező Mirador-csapattal felkapaszkodunk a Laguna Salinashoz, ahol vulkánokat, flamingókat és vikunyákat fotózunk sőt, egy gejzírt is felkeresünk. Jól kezdődik a túra, de egy dolog nem hagy nyugodni. Mi volt az a kék fénycsík az égen Sicuani határában?
2021/22 mérföldkő lehet nem csak Dél-Amerika, de a mi életünkben is. Nem azért, mert talán véget ér a járvány, hanem azért, mert a pandémia alatt Kína leosztotta a világgazdaság lapjait. És amíg nekünk az oltásmániánk közepette észrevétlenül csupa kis lapot csúsztatott, addig az ütőkártyákat megtartotta magának, illetve arra használta fel, hogy Dél-Amerika nyersanyagban gazdag országainak politikáját és gazdaságát a saját képére formálja. 2019 fordulópont volt az életünkben. Mi átlagemberek ezt a koronavírus miatt gondoljuk így, pedig nagyon úgy fest, ez csupán egy eszköz a nagypolitika kezében arra, hogy átpozicionálja a gazdaságot. Egy éven belül eljöhet az a világ, amikor az életed minden mozzanata attól függ majd, Kína éppen mit gondol rólad. Isten hozott a lítiumközpontú világban!
Waqra Pukara romvárosába azóta szerettem volna eljutni, mióta az első képeket megláttam róla. Bár azóta többször jártam Cuzco környékén, soha nem volt annyi időm, hogy megszervezzem a túrámat a Rio Apurímac kanyonjára 4100 méter magasból letekintő fellegvárhoz. Több évnyi várakozás után végre eljutottam Waqra Pukarába, ami minden kétséget kizáróan a legszebb fekvésű inka romváros. Felejtsétek el a Machu Picchut! Waqra Pukara mindent visz.
Cuzcóban, a Machu Picchunál vagy a Titicaca-tónál nem nehéz magyar turistákba botlani. No de Limatambóban?! Cuzco felé utazva apró romvárosokat keresek fel, mikor összefutok hét magyarral, akikkel vad rumozásba kezdünk a cuzcói éjszakában.
Choquequiraót sokan próbálják a Machu Picchuhoz hasonlítani, csak nincs értelme. Itt nem maga a romváros varázsolja el az embert, hanem az odavezető út, a hegyek látványa, a Rio Apurímac kanyonja és a Cuzco környékén egyre ritkábban tapasztalható emberi kedvesség. No meg az, hogy a romvárosban egy lélek nincs rajtad kívül.
A Kolumbiában töltött utolsó napok arról szólnak, hogy megpróbáljam megmenteni a laptopomat és az elmúlt fél év képanyagát. A stresszt csak az oldja egy kicsit, hogy Barangó mindenkit levesz a lábáról. Santana városkájában igazi szupersztárként kezelik.
Pusztán időhúzás céljából térünk be Contratación falujába, mégis zseniális sztorival távozunk. A Kolumbiától 40 éven át független település az anyaország történelmének járványkezelési szégyene. Tipikus példája annak, hogyan lehet néhány intézkedéssel nagyobb kárt okozni egy mikroközösségben, mint amit maga a járvány okozott volna. Contrataciónban a politika halálraítélt több száz ártatlan, beteg embert, és elvette ezrek jövőjét. Mégis mindenki mosolyog. Hogy miért? Egy marionett bábu miatt.
Kolumbia egyik legszebb falujára teljesen véletlenül bukkantunk rá. Simacota ötvözi Baricharát, Villa de Leyvát és Ambalemát, így a kedvenc településünkké vált. Ha San Gil környékén jársz, mindenképp keresd fel! Mert Kolumbia ott kezdődik, ahová az átlag turisták nem jutnak el.