Mirador Blog

Hátsó utakon Tortugueróba (képes blog)

Tortugueróba két módon, repülővel és csónakkal lehet beutazni. Mi a Rio San Juan felől szoktunk közelíteni, de erre most nincs lehetőség, mivel a pandémia miatt a nicaraguaiak nem engednek csónakokat a folyóra. Kénytelenek vagyunk kerülni, de azért így is sikerül programokkal megtölteni a napot.

Monteverde és La Fortuna (képes blog)

Monteverde és La Fortuna igazi gringolandia, ahol egy négyzetkilométerre háromszor annyi külföldi turista jut, mint őslakos. Nincsen ezzel semmi baj, az itt élők élvezik a kiváltásgos helyzetet, hiszen ingatlanjuk értéke sokszorosa a Costa Rica-i átlagnak, az idegenforgalomból pedig rengeteg pénzt lehet kiszedni. Én kevésbé élvezem az ilyen helyeket, de azt el kell ismerni, hihetetlenül profin művelik a turizmust errefelé.

Rincón de la Vieja (képes blog)

Costa Rica még pandémia idején is tömve van turistákkal, de azért vannak olyan pontjai az országnak, ahol elvétve bóklásznak emberek. Az egyik ilyen a Rincón de la Vieja-vulkánt körülölelő trópusi szárazerdő, ami érthetetlen módon nem szerepel a turisták bakancslistáján. Pedig van itt mit nézni, hiszen az iszapfortyogókon túl lehet csobbanni vízesések alatt, a madárvilág pedig hihetetlenül színes. Csodálatos napunk volt.

A Rio Celeste és a malekú törzs

Costa Ricában a pandémia ellenére is rengeteg a turista. A Rio Celestéhez jó időben érkeztünk, így elkerültük a tömeget, de a kirándulás vége jobban emlékeztetett egy dobógókői kirándulásra, mint esőerdei sétára. Ezután látogatást tettünk a malekú törzsnél, ahol betekintést nyertünk a skanzenben élő közösség hagyományaiba, vagyis ami maradt belőle. Ne Costa Ricába menj, ha kíváncsi vagy az indián kultúrára!

Pandémiás szilveszter Costa Ricában

Szilveszterezni a Costa Rica-i tengerparton sokak álma. Nekünk is az volt, de az értelmetlen járványügyi szabályok miatt sajnos elmaradt a rummámoros trópusi élmény. No, persze nincs miért panaszkodnunk, a Manuel Antonio Nemzeti Park azért azt adta, amit adnia kell. Láttunk sok állatot, fürödtünk a harminc fokos óceánban és egy ritka szép naplementében is részünk volt. Soha rosszabb év végét!

Nehéz első napok Costa Ricában

Pandémia alatt utazni nem egyszerű dolog. Nekem is újra kell tanulnom a kontinenst, mert nem tudom, melyik országra mennyire nyomta rá a bélyegét a bezárkózás. Tavaly áprilisban Kolumbiában sem indult zökkenőmentesen az út, de a folyton változó szabályok Costa Ricát sem teszik könnyen utazható országgá. Nem világos, hány oltás kell a belépéshez, hol kell maszkot hordani, hol fogadnak el készpénzt, hol csak bankkártyát. Ráadásul Mexikóban túlfoglalják a gépemet, így késve érkezem. Az első néhány nap nem volt egyszerű szervezés szempontjából.

Meta ismeretlen tájain

Véget ért a Mirador Kelet-Kolumbia túrája, de rám még várt egy négynapos utazás vissza Bogotába. Meta kevésbé ismert tájainak még kevésbé ismert településeit kerestem fel, melyek többsége felejtős, de Puerto Ricóba és a Laguna del Amorba sikerült beleszeretnem. Amikor pedig már azt hittem, Meta ennyi és nem több, véletlenül leszálltam a buszról San Martín városkájában.

A nukak indiánok végórái

Az utolsó két napot folyami delfinekkel és egy olyan népcsoporttal töltöttük, akiket a drogháború a kihalás szélére sodort. A Laguna de Nare környékén tett kirándulásunk nem varázsol el minket, a nukakoknál tett látogatásunk azonban mély nyomot hagy mindenkiben. Soha nem találkoztam még nomád indiánokkal, ezidáig. A nukakokat 2005-ben emelték ki Amazóniából és telepítették le őket erőszakkal San José del Guaviarétól nem messze. Azóta az életük arról szól, hogy abban reménykednek, egyszer visszatérhetnek az esőerdőbe. Ez valószínűleg nem fog megtörténni, így a nukakok azoknak a bűnbandáknak a kezére kerülnek majd, akik ellen kimenekítette őket a kormány az erdőből. Nem ez életem legboldogabb bejegyzése.

Amazónia múltja sziklákra van festve

San José del Guaviare mellett húzódik egy hegy, ami képes elmesélni Amazónia történetét. A Serranía de la Lindosa barlangrajzai évtizedek óta ismertek, de csak 2017 óta tudjuk biztosan, hogy pontosan mit is jelentenek. Az ekkori feltárás során kiderült, a Föld legnagyobb esőerdőjét már 12 600 évvel ezelőtt is lakták. Kihalt állatok, törzsi háborúk, sámán szertartások és a szellemvilág is megjelenik a képeken, de a rengeteg ábra az antropológusoknak is segítségére van, hiszen nem csak egy törzs szokásait ismerhetjük meg általa, hanem teljes Amazónia kulturális térképét. A Serranía de la Lindosát nem csak emiatt, hanem természeti szépségei miatt is érdemes felkeresni. A Puerta de Orión vagy a Pozos Naturales bárhol turisták ezreit vonzaná naponta, de nem itt, San José del Guaviaréban, ahol az idegenforgalom még igencsak gyerekcipőben jár.

Dzsiptúra a gerillák földjén

Kolumbia Andokon túli területei a 2016-os békekötés ellenére a gerillák fennhatósága alá tartoznak. Védelmi pénzt szednek, drogot szállítanak és újabban fejlesztik a turizmust. La Macarena és San José del Guaviare között az idegenforgalom egyelőre nem ismert, így errefelé a szokásosnál is keményebbek a FARC tagjai. Végigutazunk az általuk uralt vidéken, ahol sikerült ezt-azt megtudnunk az itt élők és a gerillák viszonyáról.

Itt járunk épp

Rólunk

Irány Latin-Amerika! Célunk nem csak a képeslapokról visszaköszönő turistacélpontok felkeresése, hanem a dél- és közép-amerikai országok mindegyikének teljes bejárása, őserdei indiánközösségek felkutatása, 6000 méteres andoki csúcsok megmászása és új, eddig senki által nem járt vidékek felfedezése és azok publikálása. Mindez egy sok helyet megjárt utazópáros, Lendik Erika és Nagy Endre tollából, akik újabban két kisfiukkal, Barangóval és Zaránddal utaznak a kontinensen.