Hét év után először látogatunk a guatemalai San Andrésbe. Anno itt kezdtem latin-amerikai "pályafutásomat", mint önkéntes, és a fogadó családommal azóta is remek a kapcsolatom. Régóta szerették volna megismerni a fiaimat, és a hírre, hogy érkezünk, összecsődítették az egész családot. Aztán az egyik testvérem halála mindent felülírt. Szomorú történet egy igaz barát elvesztéséről, aki megvárta, hogy halála előtt még találkozzam vele. Jó utat, Chemo!
Az a jó Peténben, hogy az ember bármerre megy, belebotlik egy maja romvárosba. Ezúttal La Joyanca volt terítéken, ami bár nem a legszebb régészeti feltárás Guatemalában, máig fejtörést okoz a történészeknek. Hogy lehet az, hogy egy ennyire apró települést nem hódított meg sem El Perú, sem Tikal, sem pedig Palenque? A bejegyzésből nem fog kiderülni, de az igen, hogy motorral esőerdőt járni nem annyira vicces.
Évek után térek vissza Guatemalába, ezúttal a családommal. Az ország, ahol 2005-ben és 2006-ban éltem, a pandémia alatt nagyon megváltozott; Közép-Amerika legolcsóbb országából a kontinens egyik legdrágább országa vált. A gigantikus infláció elől menekülve Santa Rositában, egy észak-peténi mennonita faluban kötünk ki, ahol megismerkedünk agy zártnak vélt, de valójában hihetetlenül nyitott vallási közösséggel. Ha jó keresztény volnék, biztos mennonita szeretnék lenni.
Dél-Yucatán kevésbé ismert látnivalóit járjuk végig Guatemala felé utazva. Campeche szebb napokat látott városán csak átutazunk, majd Emiliano Zapata érintésével Balancán falujába utazunk, ahonnan Moral-Reforma romvárosát keressük fel Barangóval. A vidéket stoppolva utazzuk végig, ülünk motoron, teherautó platón és még krokodilokat is látunk. Tenosique városkája közelében pedig Pomoná romjaival ismerkedünk, bár a szúnyogok gyorsan elűznek minket onnan.
Láttunk már sok romvárost a Yucatánon, de olyat, mint Mayapán, eddig nem. A gyönyörűen feltárt egykori maja főváros nem csak szép, de történelmileg hihetetlenül izgalmas is. Aki szereti a letűnt maja kultúrát, annak kötelező egyszer felkeresnie. És ha már itt jársz, ki ne hagyd Acanceht!
Abban a Mérida városában töltjük a következő napokat, ami nem igazán nyeri el a tetszésünket. Dzibilchaltún, a Yucatán-félsziget egykori kereskedelmi központja azonban annál inkább. Csodaszép maja templomokat, érdekes palotákat látunk, és persze tiszteletünket tesszük a romváros ikonikus épületénél, a Hét baba templomnál is. Csak a parkőrökkel gyűlik meg a bajunk.
Teszünk egy rövid kitérőt a tengerparton fekvő Rio Lagartosba, ahol megvan Zaránd és Barangó első élménye egy krokodillal, majd Izamalba, a Yucatán-félsziget talán legizgalmasabb városába utazunk. A sárgára festett házak, a köztük megbúvó maja templomok minket, gyerkeinket pedig a marquesitas varázsolja el. Kezdjük megszeretni Dél-Mexikót!
Yucatán belseje felé vesszük az irányt. Valladolid városában szállásoljuk el magunkat, onnan látogatunk el Ek Balam meseszép romvárosához, ami azon kevés yucatáni romok közé tartozik, melynek ismerjük a múltját. Valladolid és környéke Cancúnnal és Playa del Carmennel szemben elnyeri a tetszésünket, még ha a Chichén Itzából érkező turistabuszok esténként penetráns emberáradatot bocsátanak a főtérre.
Rezsimigránskodunk Mexikóban! Az Európában kialakult helyzet miatt már októberben útra kelünk, hogy a telet Közép-Amerikában vészeljük át. Cancúnban kezdünk, majd Playa del Carmenbe tesszük át a székhelyünket. A Maja Riviéra nagyvárosai ezúttal sem nyerik el a tetszésünket, de El Meco és Playacar romvárosai miatt érdemes mindenkinek erre kanyarodnia.
Az utolsó Kolumbiában töltött napok csodálatosan telnek, csak Bogotában húzom fel magamat kicsit egy covidióta palacsintázó miatt. Előtte azonban apró vízeséseket látogatunk Zapatoca és Socorro környékén, beleszeretünk a Rio Suárez völgyében megbúvó falvakba és felkeresünk egy telenovellákból ismert haciendát, ahová sajnos nem engednek be minket. Már most hiányzik ez az ország.